Szia!
Örülök, hogy ide tévedtél. A lexyvampire névre keresztelt honlapom 2009.12.24-óta üzemel, jelenleg a How to get away with murder névre hallgató, 34.rucijába bújtatva. Az oldal tartalma és dizije mind Lexy munkája. Nincs más dolgod, mint körülnézni és máskor is visszajönni! Jó nézelődést!
Táncoló galaxis
Live fast, die young!
Lexy, 22, barna haj, kék szem, piercingek, vidám, nagyszájú, spontán, őszinte, rajzol, könyvmoly, Árnyvadász, Exo, Miyavi, the GazettE, Akanishi Jin, anime, manga, dorama, Japán, Hamburg, fantasy, zene, buli, film, shopping, eper, kávé, West duo, koncertek
Jelenleg nézett: Anime:
● La Corda d'Oro Blue Sky 7. rész
● Kamigami no Asobi 7. rész
● Haikyuu!! 7. rész
● Black Bullet 7.rész
● Karneval 3.rész
● Chihayafuru 2.évad 4.rész
● Hakuouki 3.évad 2.rész
● Maoyuu Maou Yuusha 2.rész
● Zettai Karen Children: The Unlimited 2.rész
Dorama:
● Fated to love you 18. rész
● Fondant Garden 13.rész
Sorozat:
● How to get away with murder 9.rész
● Supernatural 6.évad 1.rész
● The Vampire Diaries 5.évad 13.rész
● The Originals 1.évad 14.rész
● New Girl 2.évad 10.rész
Jelenleg olvasott: Könyv:
● Higasino Keigo: X - A gyilkos ismeretlen
Manga:
● Takarai Rihito: Seven Days
● Hino Matsuri: Vampire Knight
● Sato Zakuri: Mairunovich
● Hazuki Kanae: Sukitte Ii Na Yo
● Watanabe Ayu: L-DK
● Aihara Miki: Hot Gimmick
● Nicky Lee: The One 27.fejezet
"Egyszer volt, hol nem volt. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb, zavarosabb, ijesztőbb."
Sziasztok!
Nem tudom, mondtam-e már nektek, de imádom bentről nézni a vihart. Szeretem nézni, ahogy a szél őrülten tépázza a fákat. Szeretem nézni az égen végigcikázó villámokat és hallgatni az olykor már félelemetes dörgést. Szeretem az ablakon kopogó esőcseppek hangját. Valahogy mindig megnyugtat. Sok olyan ismerősöm van, aki nyugtalanul alszik, ha vihar van, vagy gyakran felriad az éjszaka közepén is. Én viszont olyankor alszok a legnyugadtabban, azt hiszem. Furcsa, nem?
Gyerekkoromban az ismerőseink gyakran hoztak nekem emlékbe tengeri csigát, ha tengerparton voltak nyaralni. Emlékszem, hogy mennyire örültem mindig, és azonnal a fülemhez szorítottam, hogy halljam a tenger morajlását. Nem értettem, hogy lehetséges ez, de nagyon tetszett. Aztán mikor rájöttem, hogy valójában csak a fülem vérkeringését hallom, máris nem találtam annyira lenyűgözőnek.
Ahogy egyre idősebb lesz az ember, rá kell jönnie, hogy kívülről lehet valami vagy valaki bármennyire is csodálatos, ha belülről romlott.
Megismerhetsz valakit, akiről azt hiszed, hogy jól megértitek egymást és jól kijöttök. Gondolhatod azt, hogy hihetetlenül lenyűgöző és értékes ember, és szerencsés vagy, hogy ismerheted. De mikor rájössz, hogy valójában végig becsapott téged, és elárult, máris nem tűnik annyira csodásnak. Hiába mondja, hogy ő nem ezt akarta, hogy nagyon bánja, hogy jóvá fogja tenni. Soha nem fogsz többé ugyanúgy megbízni benne. Mert mi van, ha megint átver? Mi van, ha neked teszi a jót, a hátad mögött meg kiröhög? És ott marad az a sok "mi van, ha"... Senkinek nem kívánom ezt. Ez az eset nem most történt, de gondoltam megosztom veletek a múltam egy fájó pontját is. Ja igen, és az illetővel azóta még csak köszönőviszonyban sem vagyok, pedig már elég rég volt. Ő mindig köszön, de én csak elsétálok mellette, mintha nem is ismerném. Nem tudom, azok után, amit művelt, miben reménykedett...
Day 23: Kedvenc J-Rock turnéd
Sok kedvenc van, úgyhogy inkább nem választanék :)
Zeneajánló:
Red Roc ft. Park Bom (2NE1) - Along My Way
AJÁNLOM AZ OLDALT
koncerteket dvdre kiírni
videót megcsinálni
Dec. 31. - Líra kupon
Súgó