Sziasztok!
Tegnap értem haza a nyaralásból, és mivel éjszaka utaztunk, elég fáradt voltam, mert nem aludtam sokat. Úgyhogy a tegnapomat javarészt alvással, pihenéssel töltöttem.
A vizsgaidőszak és a nyári gyakorlat után a múlt héttel végre nekem is kezdetét vette az igazi nyári szünet. Már elig vártam, hogy itt tartsak :D A nyaralás előtt nem igazán volt időm írni, pedig lett volna miről, úgyhogy ami most eszembe jut abból az időből, azt veletek is megosztom.
Van egy srác, akivel már több, mint négy éve barátok vagyunk. Nagyon sok közös van bennünk, hasonló a gondolkodásunk és az értékrendünk is, ezért mindig nagyon szerettem vele beszélgetni. A megismerkedésünk után nem sokkal már jó barátomnak mondhattam. Az elején nagyon sűrűn beszéltünk egymással, mivel nyár volt, aztán ahogy elkezdődött a suli, a beszélgetések ritkultak, de még mindig ugyanolyan jól megértettük egymást. Soha nem veszekedtünk, még csak össze sem kaptunk. Aztán mikor egy hosszabb kihagyás után ismét beszélgettünk, és szóba került, hogy párkapcsolatban vagyok (akkor még abban voltam), hirtelen dolga akadt, és a beszélgetés félbeszakadt. Kissé furcsáltam a dolgot, de ráhagytam. Utána többször is kerestem, de sosem ért rá. Mindig akadt valami dolga. Kezdtem azt érezni, hogy már nem kíváncsi rám, de nem értettem miért. Aztán mikor már alig lehetett elérni, betelt nálam a pohár és megmondtam neki, hogy ha nem kíváncsi rám, legalább közölje velem és békén fogom hagyni. Akkor azt mondta, hogy még mindig fontos vagyok neki, de nagyon összejöttek a dolgai és szüksége van egy kis időre, hogy mindent  elrendezzen. Megegyeztünk, hogy ha minden rendben lesz, majd keresni fog. Aztán az idő csak telt, múltak a hónapok, és komolyan azt éreztem, hogy ebbő már nem lesz semmi, el lettem felejtve. De aztán két hete megkeresett, közel fél év "kihagyás" után. Beszélgetni kezdtünk, de elég zavartnak tűnt. Megkérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e, azt mondta igen. Megkérdeztem, hogy miért kellett neki fél év, miért nem keresett előbb? Mire totál zavartan kinyögte, hogy maga sem vette észre, de belém szeretett, és erre csak akkor jött rá, mikor az akkori barátomról beszéltem neki, ezért rohant el úgy. Időre volt szüksége, hogy átgondoljon mindent, és hogy kezdeni tudjon valamit a helyzettel. Köpni-nyelni nem tudtam, végülis szerelmet vallott nekem. Nekem meg még csak soha eszembe sem jutott, hogy ő meg én... Na nem azért, mert nem találom vonzónak, vagy ilyesmi. Csak valahogy sosem gondoltam rá úgy. Azt mondta, hogy nem akart ezzel így lerohanni, de úgy érezte, jogom van tudni és nem szeretné, ha emiatt rosszul érezném magam, vagy megromlana a kapcsolatunk, mert ő nem fogja rám erőltetni magát. Neki az is megfelel, ha csak barátként lehet mellettem. Ezt már komolyan alig akartam elhinni. A közvetlen közelemben van egy srác, aki kedves, intelligens, jól kijövök vele, szeret engem, és én még csak "észre sem vettem". Azt mondtam neki, hogy nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy esetleg komolyra forduljon köztünk a dolog, úgyhogy megbeszéltük, hogy találkozgatunk, aztán majd meglátjuk. Ki tudja, mit hoz a jövő...
A nyaralás előtt valamelyik nap épp a boltban vásároltam, mikor egy kislány, nem messze tőlem, megrángatta az anyukája kezét, és felém mutogatva azt kérdezte tőle, hogy "Ő a néni a tévéből, ugye anya?" Halál édes volt, mosolyognom kellett rajta.
A nyaralás jól sikerült, bár az idő elég szeszélyes volt. Pihentünk is, strandoltunk is, shopping meg nézelődés is volt, úgyhogy tényleg emlékezetesre sikerült.
A héten még vennem kell egy táskát az esküvőre a ruhámhoz, merthogy a nyaralás előtt azt is meg tudtam venni. Ha a táska is meglesz, majd hozok nektek képet mindenről :)

Hoztam nektek egy új részt. A kommenteknek továbbra is örülnék. Jó olvasást hozzá :)

 
"Én csak írom, de te magad vagy a dallam."
  Negyvenegyedik rész
 

A Maszkok második részét is már félig megírtam, amint befejezem, az is fel fog kerülni :)

Zeneajánló:
ハチミツとクローバー OST - Solus