~ Wenn nichts mehr geht ~

Egy fiatal férfi ment be a fürdőszobába és magára zárta az ajtót. Kétségbeesetten menekült a világ és a gondok elől. A mosdóhoz lépett és a tükörben jobban szemügyre vette magát. Arca beesett volt, szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, a csokoládébarna szempár szomorúan csillogott. Egykori énjére csak az ajkában csillogó piercing és a fekete hajfonatok emlékeztették. Kinyitotta a kis tükrös szekrény ajtaját és a polcról kivett egy pengét. Kezeivel a mosdó szélére támaszkodott és hosszan fürkészni kezdte az apró tárgyat. Ismét a tükörre pillantott és vett egy mély levegőt.

2 nappal ezelőtt

Tom Kaulitz a hotelszobájában rakodott. Sietősen hajtogatta a ruhákat és a bőröndjébe pakolta. A telefonja csörögni kezdett, egy apró mosoly kíséretében kapta fel.

- Szia Kicsim! Most nem igazán tudok beszélni. Már így is késésben vagyok. Interjúnk lesz, utána meg irány Bécs.

- Honnan tudtam, hogy ezt fogod mondani? – kérdezte a lány gúnyosan.

- Jaj, Cica! Ne csináld ezt! Amint vége az interjúnak, visszahívlak. Jó?

- Nem lenne értelme.

- Figyelj! Max fél óra az egész. Elhiszem, hogy eleged van, mert én is szívesebben beszélnék most veled, de ez a kötelességem. Tudom, hogy hiányzom, mert te is nagyon hiányzol nekem. Nem is tudod, mennyire. De már csak pár koncert van a turné végéig és akkor éjjel-nappal veled leszek majd, ígérem. Csak arra kérlek, hogy légy türelmes. Vissza foglak hívni. Max 30 perc…

- Tom! Én…. nem így akartam elmondani, de mivel máshogy nincs rá lehetőség…- sóhajtott. – Szakítok veled.

- Mi?! – annyira meglepődött, hogy még a pólót is elejtette. – Most… te most viccelsz velem?

- Nem szokásom ilyennel poénkodni.

- Én… azt hittem, hogy szeretsz… - súgta elhalóan.

- Szeretlek, de ez nem nekem való. Figyelj! Alig látjuk egymást, mert folyton úton vagy. Ha velem vagy, akkor is szinte folyamatosan csörög a mobilod. Nekem olyan barátra van szükségem, akire bármikor számíthatok és akinek én vagyok a legfontosabb. Megértettem és elfogadtam, hogy neked a zene az első. Azt hittem, így is menni fog, de tévedtem. Nem állítalak választás elé, mert tudom, hogy nem mondanál le az életedről miattam.

- Ez nem így van! Tévedsz. Mindenről lemondanék érted.

- Ismerlek, Tom…

- Ne csináld.

- Sajnálom. – súgta.

- Ne… a gitáros megtörve ült le. David nyitott be hozzá és szólt neki:

- Tom! Gyere már! Rád várunk.

- Menned kell. – mondta a lány. A hangja fáradtnak és gyengének tűnt.

- Várj!

- Szia! – sóhajtotta, majd a telefon búgni kezdett.

Jelen

A gitáros a fal tövébe roskadt, halkan zokogni kezdett. Angyalarcán kövér könnycseppek folytak végig, végül ajkán meghaltak. Magányos volt és elveszett. Senki nem volt, akire számíthatott. Az élete álomból egy pillanat alatt rémálommá vált. A fémesen csillogó pengére nézett, majd remegő kézzel a csuklójához emelte.

1 nappal ezelőtt

- Tom, ba.zd meg, figyelj már oda! Mi a fa.szt csinálsz egész nap? – kiáltott rá a menedzser egy újabb elrontott akkord után. – Az esti koncert nagyon fontos. Koncentrálj már!

- De hát nem tud. Dobta a nője és összetört a kicsi szíve…-  röhögött gúnyosan Georg.

- Ami nincs, az nem törhet össze. – nevetett Gustav is.

- Hagyjátok már békén! Így is elég sza.r neki. – kelt a védelmére Bill.

- Engem nem érdekel, hogy milyen sza.r neki. Ne játssza nekem a kényes Barbie-t! – vágta rá David.

- Tudod mit?! Menj a pi.csába, David! Nem érdekel a koncert. Mondd le vagy keress egy másik gitárost, mert én nem fogok játszani! – letette a gitárját, majd otthagyta a színpadot.

- Kaulitz! Gyere vissza, de azonnal! Mi a fa.szt képzelsz magadra? – kiabált utána. Az afrofonatos csak feltartotta a kezét és bemutatott neki.

Fél nappal ezelőtt

Az ikrek épp Georghoz igyekeztek, mikor a basszeros szobája elé lépbe érdekes beszélgetés ütötte meg a fülüket.

- Nem tudom, haver. – hallották Gustav hangját.

- Komolyan nem értem. Most mit van úgy kibukva? Dobta a csaj. És? Ő hány csajt dobott már…

- Bill azt mondta, hogy szereti.

- Tom? Ugyan már! Ő képtelen bárkit is szeretni magán kívül.

- Georg!

- Miért? Nem így van? Ha szeretné Sandrát, akkor bebizonyítaná neki, nem itt siránkozna.

- Nem tudom.

- Áh.. Tom csak egy nagy kamugép.

Ez volt az a mondat, ahol a gitáros már nem bírta tovább hallgatni. Először voltak komoly érzelmei egy lány iránt és még a saját barátai sem hitték el. Szíven ütötték Georg szavai. Sarkon fordult és a szobájába indult. Bill csak ledöbbenve állt.

- Tom! – kiáltotta.

Erre már Georg és Gustav is kijöttek a szobából.

- Tom! – szólt utána a dobos is. A srác nem reagált.

- Haver…

- Haver?! – fordult vissza és megvetően a basszerosra nézett. – Van pofád ezek után havernak hívni?!

- Én…. Én csak…

- Ba.zd meg, Georg! Kösz, hogy ennyire mellettem állsz. És hogy megbízhatok benned. Neked is, Gustav!

- Jaj, ne add itt a műdrámát! Vagy fáj, hogy igazam van?

- Szeretem őt és bebizonyítom neki. Kilépek a bandából. – hátat fordított a többieknek és a szobájába ment.

- Mi? Tom! – még hallotta, ahogy utána kiáltoznak.

Jelen

Félelem. Magány. Rettegés. Sötétség. Kiút keresés. Sehol nincs fény. Hangos sóhajok. Halk zokogás. Kövér könnycseppek. Átázott póló. Elgyötört arc. Hiány. Szenvedés. Rettentő kín. Egy darabokra tört szív. Egy penge. Magány.

2 órával ezelőtt

Rövid kopogás után az énekes lépett a szobába, majd leült az ágy előtt kuporgó bátyja mellé.

- Miért csináltad?

- Mert szeretem Sandrát. És be akarom bizonyítani neki. Azt mondta, nem kér, hogy válasszak, mert úgysem mondanék le a zenéről miatta. Tévedett.

- De ez nem bizonyít semmit! Boldog leszel vele, de meddig? A zene mindig veled lesz. Nem hagyhatod abba most! Még annyi mindent meg akartunk valósítani.

- Csináljátok nélkülem. Ha Sandra nincs velem, akkor nincs értelme számomra…

- De Sandra nem lesz mindig veled.

- Honnan tudod? Te sem hiszed el, hogy szeretem. Igaz?

- Nem ezt mondtam. Csak azt, hogy egy lány miatt nem éri meg feladni az álmaidat.

- Ő nem csak egy lány! És nincsenek már álmaim!

- Nem szállhatsz ki!

- Miért ne tehetném meg? Azt hiszed, csak te hozhatsz spontán döntéseket? – emelte fel a hangját.

- Ez nem spontán döntés, hanem baromság! – mondta Bill is hangosabban.

- Azt hittem, te megértesz…

- Igen, megértelek.

- Akkor miért nem támogatsz?

- Mert hülyeséget csinálsz. Most nem csak rólad van szó! Fogd fel végre!

- Mindig csak mások érdekeit nézem! A fanokét, Davidét, a kiadóét, a többiekét, a tiédet… És én mikor jövök? Elegem van! – kiabált.

- Eleged van? Miből?! Abból, hogy mindened megvan? Hogy bármelyik lányt megkaphatod? – kiabálta az öccse is.

- Tudod mit?! Ha ennyire nem értesz meg, akkor jobb, ha elmész! Nincs szükségem rád!

- Nekem se rád? – kiáltotta vissza, majd elhagyta a szobát, maga után becsapva az ajtót.

Jelen

Félelem. Magány. Sötétség. Zuhanás. Halk zokogás. Könnycseppek. Összetört szív. Penge. Halálsikoly. Kövér vércseppek. Halk sóhajok. Szenvedés. Rettegés. Lelki kín. Hiány. Feketeség. Törött szárnyak. Szörnyű mélység. Magány. Lassú szívdobbanás. Vértócsa. Halál?

Fél órával ezelőtt

Bill kopogott a szobaajtón, majd benyitott. Mivel a testvérét nem találta a szobában, bekopogott a fürdőbe is.

- Tom! Bill vagyok. Beszélhetnénk? – senki nem válaszolt.

- Végiggondoltam a dolgot és megértelek. Támogatni foglak a döntésedben. Kijönnél? – síri csend, semmi válasz.

- A srácokkal elmegyünk bulizni. Gyere velünk!

Újabb szünet, újabb szótlan percek.

- Tudod mit?! Akkor ne gyere ki! Duzzogj csak tovább! – kiabálta, majd kiviharzott a szobából egy hangos ajtócsapódás kíséretében.

A gitáros a fürdőszobában a fal tövébe roskadt, halkan zokogni kezdett.

10 perccel ezelőtt

- Tom! Tudsz kölcsönadni abból a finom illatú parfümödből? – nyitott be a szobába Bill és a fürdőhöz indult.

- Hallod? – kopogni kezdett az ajtón. – Ne csináld már! Nyisd ki!...... Tooom! Oké. Ha nem nyitod ki, akkor betöröm!.... Hallod?! Be fogom törni az ajtót! ……. Na jó.

A srác megfogta a kilincset és lenyomta. Meglepetésére az ajtó azonnal kinyílt. Már nyitotta a száját, hogy megszidja a gitárost, de az elé táruló látvány megdöbbentette. Bátyja élettelenül feküdt egy vértócsában. Mellé térdelt, az ölébe húzta a fejét. Szólongatni kezdte, de nem reagált.

- Tom! A francba is! Ne tedd ezt velem! Valaki! Segítség! Valaki hívjon orvost! Segítség! – kiáltozott. A nagy kiabálásra Gustav és Georg rohant be, majd döbbenten nézték ők is. Szerencsére Gustav higgadt maradt annyira, hogy hívja a mentőket.

- Tom! Mit műveltél? Miért csináltad? Hívjátok már a mentőket!

- Mindjárt itt lesznek. – szólalt meg csendesen a szőke.

- Haver! Sajnálom, amit mondtam. Esküszöm, hogy jóváteszek mindent, csak térj magadhoz! – térdelt mellé Georg is.

- Tom! Hallasz engem? Térj magadhoz! Annyira sajnálom! Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet! – suttogta az énekes. Szeméből úgy hullottak a könnyek, mint a záporeső.

- Tom! Tesó! Nem hagyhatsz itt, hallod? Ne merd megtenni velem! Tarts ki még egy kicsit, kérlek! Nem adhatod fel! A mentősök mindjárt ideérnek. Szükségem van rád! Kérlek, tarts ki! – zokogta Bill.

Jelen

A Tokio Hotel 3 tagja és egy lány ült a kórház egyik folyosóján. Egyikük sem szólt egy szót sem. Mindannyian feszültek voltak. Bill és Sandra idegesen szorongatták egymás kezét.

- Ugye nem lesz semmi baja? – nézett a lány könnyes szemekkel az énekesre.

- Ne aggódj! Minden rendben lesz. Rendben kell lennie. – suttogta. Hirtelen kinyílt a kórterem ajtaja, az orvos lépett ki a folyosóra.

- Önök Tom Kaulitz hozzátartozói?

- Igen. – szinte egy emberként pattantak fel és rohantak a fehér köpenyeshez.

- Mi van a bátyámmal? – szegezte neki a kérdést Bill.

- Rengeteg vért vesztett, de szerencsére sikerült stabilizálnunk az állapotát. Még eszméletlen, de rendbe fog jönni.

- Bemehetünk hozzá? – kérdezte Sandra.

- Csak a családtagjai. A fiatalembernek pihenésre van szüksége.

- Ő Tom barátnője. – fogta meg a lány kezét a fekete hajú. – Kérem, had jöjjön be velem! Higgye el, a bátyám örülne neki.

- Rendben! – mosolyodott el az orvos. -  De hagyják pihenni!

- Köszönöm! – mondta a csaj és Billel együtt bementek a kórterembe. Sandra kissé megrémült, amikor meglátta a gitárost. Orrából és karjából csövek lógtak ki, a csuklói be voltak kötözve, szörnyen sápadtnak tűnt. Aztán összeszedte magát és helyet foglalt az melletti széken, Bill pedig az ágy másik oldalán telepedett le.

2 órával később

- Láttam lent egy automatát, iszok egy kávét. – állt fel Bill. – Hozzak neked valamit?

- Nem, kösz.

- Rendben. – bólintott, majd halkan elhagyta a szobát. Sandra még mindig az ágy melletti kis széken gubbasztott. Egyik kezével Tom kezét fogta, a másikkal a karját simogatta gyengéden, figyelve a csövekre.

- Kicsim! Én… annyira sajnálom, amit mondtam. Nem gondoltam át. Szükségem van rád. Nagyon. Hiányzol… - a fiú füléhez hajolt és halkan súgta neki: - Szeretlek!

Egy óvatos csókot lehelt az ajkaira. A gitáros erőtlenül megszorította a barátnője kezét.

- Sandra… - nyögte szinte alig hallhatóan. A lány arcán átfutott egy boldog mosoly.

- Itt vagyok melletted. – súgta neki. A melegbarna szempár kinyílt és fáradtan nézett rá.

- Én is… - mormogta Tom nehézkesen.

- Sssht! – tette az ujját a szája elé. – Ne erőlködj!

- Szeretlek. – súgta. Sandra felé fordította a fejét, a lány pedig teljesítette a ki nem mondott kívánságot. Gyengéd csókot adott Kaulitz sóvár ajkaira.

- Szólok Billnek! – elengedte Tom kezét és szinte feltépte az ajtót.

- Bill! – kiáltotta a folyosóra kilépve. Az énekes ijedten fordult hátra. Az nem lehet, hogy Tom…

- Felébredt! – kiabálta mosolyogva. A fekete srác megkönnyebbülten felsóhajtott és rohant vissza a kórterembe. Tudta, hogy most már minden rendben lesz.